Menu
Rózsa retrospekció
Ez a jelenség arra a tendenciára utal, aminek során a múltat aránytalanul pozitívabbnak ítáljük meg, mint a jelent. A rózsa retrospekció tehát hasonlít a nosztalgia koncepciójához.
Close
Ez a jelenség arra a tendenciára utal, aminek során a múltat aránytalanul pozitívabbnak ítáljük meg, mint a jelent. A rózsa retrospekció tehát hasonlít a nosztalgia koncepciójához.
Ez a jelenség arra a tendenciára utal, miszerint egy hatalmi pozícióban álló személy véleménye és instrukciói erősen befolyásosak, tehát nagyobb hajlandósággal követjük ezeket az ő által megadott instrukciókat, mint másokét. Televíziós reklámok például ezért kérnek fel gyakran orvosokat szerepelni, hogy a feltűnő autoritás által meggyőzőbbek legyenek.
Ez a típusú előítélet egy olyan mintát ír le, miszerint saját csoportba tartozó egyéneket előnyben részesítjük külső csoportba tartoző személyekkel szemben. Ez megnyilvánulhat mások értékelésében vagy akár egy felvételi folyamatban… Egy gyakorlati példát nézve a férfiak nagyobb hajlandósággal vesznek fel férfiakat, mint nőket.
Ez a jelenség az elfogadottság iránti tendenciát írja le, amikor az információt úgy értelmezzük, hogy az megerősítse létező hitünket és véleményünket. Ez a fajta mechanizmus akkor nyilvánul meg leginkább, amikor szelektíven gyűjtünk és emlékezünk az információkra, illetve amikor elfogultan értelmezzük azokat. Ez a hatás még erősebben jelenik meg akkor, amikor már eleve van egy elképzelt és kívánt eredmény a fejünkben vagy amikor érzelmileg túlfűtött témakörökről és elképzelésekről van szó.
Az a jelenség, mely során a mások által elfogadott hiedelmek, vélemények és ötletek magunk által is elfogadhatóbbá válnak. Más szavakkal, ha azt gondoljuk, hogy egy adott vélemény népszerű, hajlamosak vagyunk magunkénak is vallani az adott véleményt annak érdekében, hogy a “nyerő csapat” tagjai közé tartozzunk mi is. Ez a jelenség hasznos lehet például politikai pártok vagy jelöltek számára egy választási verseny során.
Ez az effektus azt az eszlelést magyarázza, amikor még egyenlő intenzitású dolgok között is azok, melyek negatívan befolyásolják a lelki állapotunkat és az emlékezetünket, nagyobb hatást gyakorolnak ránk, mint a semleges vagy pozitív dolgok. Példának okáért, ha egy adott feladat teljesítésekor húsz dícséretet kapunk és csupán egy erős kritikát, akkor is a kritikus megjegyzés marad meg erősebben emlékezetünkben és ezáltal befolyásolja kedvünket és cselekedeteinket is.
Ez az effektus arra a tendenciára utal, miszerint az egyén már létező attitűdjei befolyásolják azt, ahogyan fogadja a médiában feldolgozott híreket, előnyben részesíti azt a megjelenést, mely saján nézeteinek nem mond ellent. Például, a republikánusok és a demokraták is hajlamosak a mainstream médiát saját nézeteivel szemben előítéletesnek leírni.
A képekre könnyebb emlékezni, mint szavakra, ezáltal az adott információt egy kép könyebben megjegyezhetővé teheti. Ez a hatás azzal magyarázható, hogy az emberi emlékezet kiemelten érzékeny a szimbólumukban való megjelenítésre. Ennek ellenére a képdominancia effektus magyarázata a mai napig vitatott téma.
egy olyan kognitív torzítás melynek következményeként úgy gondoljuk, hogy az egyén cselekedetei morálisan igazságos következménnyel járnak. Más szavakkal, ez a torzítás ahhoz vezet, hogy a napi eseményeket, következményeket egy magasabb erő morális egyensúlyban tartásának tudjuk be. Ez egyfajta igazságba és stabilitásba vetett hit.
A kognitív torzítások az észlelésben, az emlékezetben, a gondolkodásban és az ítélethozásban megnyilvánuló előítéletek gyűjtőfogalma. A kognitív torzítások bár főképp tudatalatti szinten, de rendszeresen működnek. Senki sem tud a kognitív előítéletektől teljességgel megszabadulni. Tulajdonképpen ezek a kognitív torzítások részei a mindennapi életünknek és hozzájárulnak az információ gyors feldolgozásában, valamint szűrésében azáltal, hogy strukturált észlelésen keresztül segítik a döntéshozást. Azonban fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a torzításokkal és előítéletekkel annak érdekében, hogy megértsül éskritikusan tudjuk megkérdőjelezni saját cselekedeteinket, emlékeinket és a döntéshozási folyamatunkat.
